Egy régi álom teljesül: Villa-gerinc szóló a Lomnic felől, avagy "Viva Villa!"

A szombat reggeli kiutazásnak is megvannak az előnyei: ilyen panorámával jutalmazza a Tátra a korán kelőket. (Nem mellékesen: Debrecen-Poprád 3 és fél óra, fél hattól kilencig, Miskolcig autópályán, de csak 100-110-es tempóval.)

A cél: az impozáns Lomnic és tőle balra a szerényebb Késmárki-csúcs, közöttük a mexikói forradalom (1910-20) legendás hőséről, Pancho Villa-ról elnevezett Villa-gerinc.

Közelebbről (Tátralomnic) már jobban kibontakozik a feladvány.

Életlenek.

Szombati "bemelegítő" túránk a Fehér-tavi-csúcsra (2229m) irányult, a zöld-tavi ház felé bandukolva pedig meglepő kíséretünk akadt: a Mocsár-Vámos kontingens, akiknek átlagéletkora alig éri el a 12 évet. Mocsár Gabika első tátrai túráján még folyamatosan felfelé törekedett ("Ott! Ott!") és mentesült az elcsigázó, térdkoptató lemenettől.

A Tátra talán legfestőibb menedékházánál (Zöld-tó)

Életkép

Miután a ház felett elbújtattuk a nagyzsákokat, máris kellemesebb lett a Fehér-tavi-csúcs megközelítése. Nomen est omen: a Zerge-tornyok alatt teméntelen barátságos négylábú fogadott minket.

Ilyen falon mutat igazán jól a zergefő.

Szombatra nem ígértek igazán ideális mászóidőt a jósok, a Villa-gerinc hátulról kibontakozó panorámáját elnézve ez megerősítést nyert.

A Fehér-tavi-csúcson (2229m), mögöttünk a másnapi cél.

A Bélai-Tátra látványos mészkőgerince

Nagy volt a tolongás nemcsak a damaszkuszi úton, de a Magas-Tátra legkeletibb, túristák számára is járható csúcsán is. Többek között egy busznyi hazánkfia is felküzdötte magát ide, nem győztük kerülgetni őket lefelé.

A zöld-tavi ház menüjétől (barna sör, káposztás-gombás leves, gőzgombóc) felfrissülve vágtunk neki a nap utolsó, de nem elhanyagolható kihívásának. A magisztrále Kő-pataki-tóig vezető szakasza újabb 500m szintemelkedést tartogatott számunkra, immár újra nagyzsákkal. Alattunk a Zöld-tó és a ház, velünk szemben a megmászott csúcs, felettünk még kúszófenyő és ismét baráti zergék.

Encián? (Kecskeméti Sanyi tudná...)

A nap nyugodni tér

A számítás bevállt, még világosban szállást értünk, de nem kevés energiát kivett a szombati korán kelés, nem is beszélve az 1800m szintről. Vajon marad-e energiánk a "bemelegítés" után a fő programra?

Másnap a biztató hajnali fények szövedékében sem esett jól megindulni a sípálya lankáin, de hiába, várt még ránk kb. 800m szint a beszállásig, azaz a Lomnic csúcsáig.

A Mózes-forrás útja a Lomnici-vállról eleinte széles, tagolt gerincen vezet egyre meredekebben, majd ügyesen el kell csípni azt a pontot, ahol a legkönnyebb beoldalazni a déli falba, a csúcstömb alá.

Mások is kelnek korán: két maratonista kolléga beért minket, de a kitettebb terepen már együtt mozogtunk.

0/I+-os scrambling a déli falban a Mózes-forrás útján

Via ferrata szlovák módra: az egykori túristaúton ma vezetett túrákat kínálnak jó pénzért, pedig nincsenek benne nehezebb szakaszok, mint a Tátra bármelyik más láncos útjában. Tőlünk a csúcson egy helyi öreg meg is kérdezte, hogy honnan jövünk, illetve hol hagytuk a vezetőnket.

A csúcsra vezető két és fél órás menetben nyilvánvalóvá vált, hogy ketten nem mozgunk elég gyorsan és magabiztosan a Villa-gerinc teljesítéséhez, ezért módosítottuk a tervet. Orsi némi pihenés és nézelődés után erősködésemre kihasználta a levonó lehetőségét és visszavonult a Kő-pataki-tóhoz. Teljesítménye eddig a pontig is több, mint tiszteletre méltó: 2600m+ szint kevesebb, mint 24 óra alatt, részben nagyzsákkal, az idei szezon első magashegyi túráján.

Jómagam a csúcsfotó és némi reggeli után beöltözködtem könnyű, gyors szólózáshoz. A beülőn kívül egy 50m-es félkötelet (a 7.8mm-es "cipőfűző") vittem magammal az ereszkedésekhez, valamint vizet, esőkabátot, csokit. Ami feleslegesnek bizonyult: néhány friend, éksor, 5 köztes (hátha önbiztosítással kell átmászni egy-egy nehéz részt.)

A Lomnic felől a Villa-gerinc nem kínál sok előjátékot: rögtön kitett, általában könnyű mászás szilárd kőzeten, jó párkányokon és peremeken, a gerinc akadós élét szorongatva, de az ember talpa alatt fütyül a szél, és nincs hibalehetőség. Ami vigasztalhatja a szólómászót: amúgy is nehéz lenne megfelelően biztosítani. :-)

Visszatekintve az első kitett szakaszra

A felhők éppen csak árnyékot adtak, nem zavarták a tájékozódást

A Lomnic 2634m-es csúcsáról mintegy 220m szintet kell leadni a Villa-horhosig (2413m), ennek a szakasznak a nehézsége elvileg III-as, de a lefelé mászáshoz kevésbé szokott mászónak feladja a leckét. Két helyen találtam az ereszkedéshez hátrahagyott hevedereket, kötélgyűrűket; az egyik letörést sikerült megoldani, de a másiknál hiányzott egy méter a biztonságos földet éréshez, és a bevágás alatt tátongó mélység nem biztatott ugrásra, így itt rákényszerültem egy időrabló plusz ereszkedésre.

Messziről csak silabizálni lehet, hogy hol kell felmászni IV-esért a Nagy-Villa-csúcs markáns oldalában

Az első megkönnyebbülést természetesen a Villa-horhos jelentette, innen már inkább felfelé, mint lefelé visz az út. Hamarosan és különösebb nehézség vagy hajmeredezés nélkül sikerült leküzdeni a Nagy-Villa-csúcs felszökését is, ami némi okot adott a bizakodásra. Már "csak" a crux, azaz az út legnehezebb pontja van hátra, egy rövid felszökés V-ösért a Keleti-Villa-csúcsra. Ha minden kötél szakad--de csak képletesen--akkor még mindig ott van az önbiztosítás lehetősége...

Visszatekintve a Villa-horhos után a 220m-es lemászásra

Örömködés a Nagy-Villa-csúcson (2523m)

Ez vár még rám, de már hívogat a Késmárki-csúcs

A megtett szakasz a Nagy-Villa-csúcsról

A Nagy-Villa-csúcsról elvileg 25m-es ereszkedés vezet le egy hatalmas kiálló acélkarikából, ez valószínűleg akkor van így, ha az ember a következő szakaszt egy füves párkányon kikerüli I/II-esért. Én csak kb. 10-12m-t ereszkedtem a gerinc folytatásáig, és III-asért másztam a Keleti-Villa-csúcsig. Ennek meredek felszökése nem ígért semmi jót, egészen addig, amíg oda nem értem. Végül úgy sikerült átmászni az állítólagos kulcsrészt (V), hogy a különbséget észre se vettem. Az ellenkező irányból ez biztosan nem lenne ilyen egyszerű, a Nagy-Villa-csúcs "ereszkedése" abban az esetben egy táblát és egy kitett átlépést (szeg) tartogatna, a Keleti-Villa-csúcs 12m-es ereszkedése pedig szintén szép kitett mászás lehet arról.

A Keleti-Villa-csúcsra vezető kulcsrész (V)

Örömködés a Keleti-Villa-csúcson ("The crux is behind me.")

Visszatekintve belátható a majdnem teljes gerinc, előtérben a Nagy-Villa-csúcsról való ereszkedés (visszafelé ez is V-ös mászás)

A Keleti-Villa-csúcson állt helyre kapcsolatom a külvilággal. Orsi csörgetett, mert a megbeszéltekkel ellentétben egyszer sem látott mászni a gerincen lentről. Hiába, a hegy nagy, mi meg csak kis pontok rajta.  A csúcsról történő rövid ereszkedés (12m) után már csak egy III mínuszos lemászás következett, de a Villa-gerinc úgy búcsúztatott, ahogy fogadott: egy rövid, de velős kitett penge-éllel. Ez már sok lehetett néhány parti idegzetének, két helyen is láttam "menekülő" kötélgyűrűket, de engem az eufória puhán lekalauzolt.

Irány a Késmárki II-esért!

Az utolsó kitett lemászás az elkeskenyedő élen (III-)

Küldetés teljesítve: a Lomnic és a Villa-gerinc a Késmárki-csúcsról (2558m)

Érdekes módon a gerincen egyetlen lélekkel sem tallálkoztam a délelőtt folyamán, a Késmárki-csúcson viszont volt forgalom: egy összekötözködött partin kívül turisták is portyáztak fent "illegálban". Engem annyira lekötött a korábbi bejegyzésünk keresése a csúcskönyvben, hogy szinte észre sem vettem a gyülekező felhőket. Mire sikerült a kikopott tollal bevésni magam a könyvbe--ha a kedves olvasó arra jár, vinne fel egy újat?--már csepergett az eső. Ekkor még mindig bizakodtam, hogy ez is olyan lesz, mint az előző napi 10 perces záporok. Ehyelett jött egy klasszikus bőrig áztató tátrai zivatar villámokkal, másfél órán keresztül, de ennek nagy részét már lefelé, biztos helyen és esőkabátban sikerült átvészelnem. Némi kavarás után visszataláltam a Késmárki-csúcs délkeleti gerincére, majd ráleltem a Kő-pataki-tó felé levezető főkuloárra, ahol hol ösvényen, hol anélkül már csak idő kérdése volt, hogy leérjek. Mindeközben Mocsár Gábor barátom a Sziléziai házból sms-ekkel szórakoztatott, amit ezúton is köszönök! :-)

Az esőmosta gerinc

Az akció számokban: Kő-pataki-tó--Lomnic, kb. 800m szint, 2és fél óra; Villa-gerinc, 220m szint lemászás és 150m fel + kis hullámzás, 3 óra 25 perc; lemenet a Kő-pataki-tóhoz kb. 2 óra. Miután Orsival megörültünk egymásnak, egy darabig jó hangulatban, majd egyre megtörtebben baktattunk lefelé a vadregényes, szinte érintetlen hegyoldalakon és erdőkön át vezető kék jelzésen a zöld-tavi ház parkolója felé. Orsi kedélyét út közben a szamóca és az áfonya, az enyémet pedig egy erős kávé javította a Mocsár-Vámos kontingens stará lesna-i alaptáborában, amiért szintén hála és köszönet. Így már kisebb horror volt az éjszakába nyúló hazaút, bár a debreceni szellem-autópálya talán tartogat a Villa-gerincével is összemérhető kihívásokat és veszélyeket.